A levegő úszó általában egy feloldott gázrendszerből, egy levegőben lebegő cellából, egy kaparórendszerből, egy flokkulációs reakciócellából, egy adagolóberendezésből és egy elektronikus vezérlőrendszerből áll. Az oldott gázrendszer a berendezés magja, beleértve az oldott gáztartályokat, légkompresszorokat, visszatérő szivattyúkat és kioldókat. Az oldott gáztartály feladata, hogy lehetővé tegye a levegő megfelelő feloldódását a szennyvízben ahhoz, hogy jól összekeverje a vizet és a gázt.
A levegő beszívásának és beszívásának két fő típusa létezik. Az egyik a beszívott levegő a szivattyú előtt. A vízszivattyú nyomócsövéből egy csövet vesznek vissza a szívócsőbe, és egy vízsugarat szerelnek az elágazó csőre. Amikor a szennyvíz áthalad a vízsugáron, negatív nyomás keletkezik, a levegőt a szennyvízbe szívják, majd a szívócsövön és a vízszivattyún keresztül az oldott gáztartályba juttatják. Ez a módszer megtakarítja a légkompresszort, viszonylag egyszerű, és a víz és a levegő egyenletesen keveredik.
A másik a szivattyú utáni levegőbeszívás. Általában sűrített levegőt vezetnek be a nyomóvízvezetékbe. Ezzel a módszerrel a vízpumpa stabilan működik, és nem kell pozitív nyomás alatt működnie, hanem levegőt kell biztosítani légkompresszorral. A jó oldott gázhatás biztosítása érdekében szükség van az oldott gáztartály térfogatára. Ez is viszonylag nagy, és általában bonyolultabb töltött gáztartályt kell használni.
A levegőben lebegő gáztartály formája két típusra osztható: statikus és dinamikus. A statikus típus magában foglalja a viráglap típusát, a függőleges partíció típusát és a membrán típusát. Az oldott gáztartályt leginkább a szivattyú elülső levegő beszívására használják; Töltött, turbinás, stb., Többnyire szivattyúhoz használják a levegő beszívása után.